agonia deutsch v3 |
agonia.net | Richtlinien | Mission | Kontakt | Konto erstellen | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Artikel Gemeinschaften Wettbewerb Essay Multimedia Persönlich Gedicht Presse Prosa _QUOTE Drehbuch Spezial | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Denken ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Kontakt |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-03-02 | [Text in der Originalsprache: magyar] | Veröffentlicht von P. Tóth Irén
Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,
megrémülök: ez az, mit szeretek? Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt, ezt a szegény, kis árva kelepet? És hallgatom, hogy lopja életét a semmibõl a gyönge fújtató, amellyel együtt reszket életem isten kezébe, s földre sújtható. Te, mindenem, rejtélyes szerkezet, esetleges váz, élõ gõztülök, ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz, Dunába ugrom és megõrülök. Jaj, én bolond, hogy erre épitek, nagyobb bolond énnálam nincsen itt, bölcsebb a züllött kártyás, a hajós, ki a viharra bÃzza kincseit. Letérdelek, fölugrom, jajgatok, szemembe félelem és éji láz, s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom: "Vigyázz, vigyázz."
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Eine virtuelle Heimstätte der Litaratur und Kunst | ![]() | |||||||
![]() |
Bitte haben Sie Verständnis, dass Texte nur mit unserer Erlaubnis angezeigt werden können.
Copyright 1999-2003. agonia.net
E-mail | Vertraulichkeits- und Publikationspolitik