agonia deutsch v3 |
agonia.net | Richtlinien | Mission | Kontakt | Konto erstellen | ||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
||
![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | |||||
Artikel Gemeinschaften Wettbewerb Essay Multimedia Persönlich Gedicht Presse Prosa _QUOTE Drehbuch Spezial | ||||||
![]() |
|
|||||
![]() |
agonia ![]()
■ Denken ![]()
Romanian Spell-Checker ![]() Kontakt |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2011-12-04 | [Text in der Originalsprache: magyar] | Veröffentlicht von P. Tóth Irén
Hiszen ismertétek a mosolyt!
Fehér és gyapjas bárányka volt, nem hasonlÃtott a bivalyfekete sÃráshoz, a cinikus, rókaveres kacajhoz sem. Most elveszett. Pedig nagyon szerettem, olyan tiszta, olyan õszinte, szelÃd és meleg volt. Most elveszett. S odakünt már esteledik, farkasok üvöltenek mindenfelé, kÃsértetek járnak a városvégi elhagyott romoknál, készülõ vihar lengeti a fákat, a kapukat is be kell zárni, a gyertyákat is meg kell gyújtani. Vajon hol jár, hol reszket, milyen vadon erdõben béget és sÃr utánam?
|
||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|||
![]() | |||||||||
![]() |
Eine virtuelle Heimstätte der Litaratur und Kunst | ![]() | |||||||
![]() |
Bitte haben Sie Verständnis, dass Texte nur mit unserer Erlaubnis angezeigt werden können.
Copyright 1999-2003. agonia.net
E-mail | Vertraulichkeits- und Publikationspolitik