| 
			  
				Biographie Kassák Lajos 
					 
				
		 
Lajos Kassák (n. 20 martie 1887, Érsekújvár actualmente în Slovacia - d. 22 iulie 1967, Budapesta) a fost un scriitor maghiar. 
Susținător al formării Republicii Sovietice Ungaria, după căderea acestei republici, emigrează la Viena în 1927. 
A fost reprezentantul cel mai de seamă al poeziei maghiare de avangardă, creația sa însumând mai multe experiențe, printre care cea a mișcării dadaiste. Ulterior, opera sa poetică dobândește trăsături umaniste, de armonie și echilibru, uneori cu inflexiuni elegiace. De asemenea, a scris o proză de reprezentare realistă a vieții, după modelul lui Gorki, cu trăsături autobiografice. 
 
Scrieri 
 
1915: Lumea meseriașilor ("Mesteremberek") 
1922: Rugurile cântă ("Máglyák énekelnek") 
1928/1939: Viața unui om ("Egy ember élete") 
1962: Iubire, iubire ("Szerelem, szerelem"). 
 
 
****  
 
 
 
1887. március 21-én Érsekújváron született (ma Nové Zámky, Szlovák Köztársaság) 
 1899 a gimnázium 2. osztályából kimarad, lakatosinasnak áll; szülõvárosában és Gyõrött dolgozik 
 1904 vasmunkás budapesti gyárakban és mûhelyekben; részt vesz a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára kerül; bekapcsolódik az egyletek kulturális tevékenységébe; megismeri késõbbi feleségét, Simon Jolánt (1885–1938) 
 1909-10 gyalog indul Párizsba 
 1912 megjelenik elsõ könyve 
 1915-16 A Tett címmel betiltásáig szerkeszti a magyar avantgárd elsõ (aktivista) folyóiratát 
 1916 az avantgarde irányzatait „szintetizáló” Ma szerkesztõje 
 1919 az írói direktórium tagja, vitába kerül Kun Bélával, a forradalom bukásakor letartóztatják, decemberben szabadul 
 1920 Bécsbe emigrál, itt újraindítja a Ma c. folyóiratot; majd a 2X2-t 
 1926 hazatér; az avantgarde mozgalmon belül elszigetelõdik 
 1926–27 a Dokumentum c. folyóiratot szerkeszti (Illyéssel, Déryvel és Németh Andorral) 
 1928-36 megindítja a késõbb betiltott Munkát 
 1936 Az „Egy ember élete” Kommün c. kötete miatt fogházra és a közügyektõl három évre történõ eltiltásra ítélik 
 1940 izgatásért két hónapot börtönben tölt; feleségül veszi Kárpáti Klárát (1914–1986) 
 1945-49 (Fodor Józseffel) szerkeszti az Új Idõket, 46-tól az Alkotást és a Kortársat; mindhármat betiltják 
 1946 Békásmegyeren él, a Magyar Mûvészeti Tanács alelnöke 
 1947 szociáldemokrata képviselõ 
 1949 belsõ számûzetésbe kényszerül, mûvei nem jelenhetnek meg 
 1953 kizárják a pártból 
 1954 visszaköltözik Budapestre 
 1956 visszatér az irodalmi életbe; 1957-ben kiállíthat Budapesten 
 1960-67 külföldi kiállítások 
 1967 Budapesten hal meg (július 22.)  
 
Fõbb díjak: 
 1965 Kossuth-díj  
 
					 
				 
 |